Kaliakra-fok
Kaliakra egy hosszú és keskeny földnyelv a Dél-Dobrudzsa régióban, a Fekete-tenger partján. A tengerpart egyik gyöngyszeme ez a festői szépségű, vörös sziklákkal borított természetvédelmi terület, Kavernától 12 km-re keletre és Várnától 60 km-re északkeletre.
Az 1941-ben védetté nyilvánított rezervátumban kormoránok fészkelnek, fókák és delfinek úszkálnak a tenger vízében.
A 2 km hosszú félsziget partja függőlegesen szakad a tengerbe. Meredek, sziklás partjai a tenger fölött mintegy 70 méterrel emelkednek. Ez Bulgária keleti irányban legtávolabbra kinyúló része.
A Kaliakra név bizánci görög eredetű, „gyönyörű hegyfokot” jelent. Nevét az itt található rózsaszín mészkőtől származó vörös színének köszönheti.
Ezen a területen volt a rövidéletű Karvuna Fejedelemség középkori fővárosa. A IV. sz.-ban itt erőd volt, amely a középkorban derviskolostorként működött. Az erődöt egyaránt használták a trákok, a rómaiak, bizánciak és a bolgárok. A várfal egy része, valamint az ősi település elég sok maradványa ma is megtalálhatók itt.
Az orosz-török háború idején Kaliakránál tengeri csata folyt 1791. augusztus 11-én.
Az első modern világítótorony Kaliakrán épült 1866-ban. A jelenlegi, 10 m-es henger alakú kőből falazott torony lámpája, galériája 1901-ből származik. A fókuszsík magassága 68 m, és 5 másodpercenként villan fel a fehér fénye.
Kaliakra-fokhoz számos legenda fűződik. Az egyik szerint a kegyetlen oszmán hódítók csak 40 szűz lányt hagytak életben, de azok, amikor szemet vetettek rájuk, összefogták egymással hajukat, és együtt ugrottak a tengerbe. Közülük az egyiket Kaliakrának hívták, a sziklák pedig az ő, és barátnői vérétől vöröslenek.
